Bevezetés:

Örülök, hogy létrejött ez a találkozás, és beszélhetünk egyéni és közösségi felelősségünkről e mai időben. De nemcsak a felelősségünkről lesz szó, hanem egymás erősítéséről is. Apcs 14:22 Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nekünk az Isten országába bemennünk.

Valóban sok háborúság van és még lesz is. Egyrészt a háborúságok száma sok, másrészt sokféle. A meghívóban is benne volt, hogy ezeket nem fogjuk részletezni, legfeljebb az összefüggés miatt célzunk rá.

Megjegyzem, hogy az előbb olvasott Igében a tanítványok lelkéről, és nem a szelleméről van szó. Néha a lelkünket is erősíteni kell, nemcsak a szellemünket. Éppen azért jöttünk össze, hogy szellemben és lélekben megerősödve, egymás hite által megerősítve, át tudjunk menni majd a nehézségeken.

A következő kérdésekkel szeretnék foglalkozni:

1. Ne dobjuk el a bizalmunkat!

2. A testvéri közösség megerősítése.

3. Az imádság ereje

4. A kegyesség látszata

5. Vigyázzunk, hogy mivel foglalkozunk!

1.) Ne dobjuk el a bizalmunkat!

Zsid 10,35-39: Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. Mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő, eljő és nem késik. Az igaz pedig hitből él. És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem. De mi nem vagyunk meghátrálás [emberei], hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.

Testvérek! Nehéz időben élünk. Ahogy az Ige mondja: 2Tim 3:1 Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be.

Mégis, miért ne féljünk, miért ne dobjuk el a bizodalmunkat?

Azért, mert nem mi választottuk Istent és az Ő útját, hanem Ő választott minket. Nem nekünk volt vagy van valami tervünk, hogy miként kellene megállanunk a nehéz időkben, hanem Istenek van velünk terve. Ő hívott el, Ő világosította meg a belső szemeinket, Ő mosott tisztára a bűneinkből, Ő szült újjá, az Ő alkotása vagyunk egyénileg is, de a Gyülekezet és a helyi gyülekezetek is. Ő maga készít fel és formál olyanná, hogy az előttünk álló nehéz időkben meg tudjunk állni, és az Ő jó bizonyságai legyünk. Szeretetének, hűségének, jóságának, tisztaságának, az Ő egész lényének a jó bizonyságai. Nem mi akarunk valamit tenni, elérni, munkálkodni e világban, hanem Ő akarja rajtunk keresztül megmutatni Magát. Kijelenteni, hogy kicsoda J. Kr., kicsoda Isten, a mi Atyánk. Ahogy az egyik énekünk mondja:

Tiéd az ügy, Úr Krisztusunk, mely a mi ügyünk lett.

És mert Tiéd, így bízhatunk, soha el nem veszhet.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nekünk nincs felelősségünk.

A témánk is ez: „A hívő emberek egyéni és közösségi felelőssége a mai időben”. De a felelősségünk nem az, hogy kitaláljuk, mit tegyünk, hogy a nehéz időkben megálljunk. Nem nekünk kell programot alkotni és azt megvalósítani. Hanem a felelősségünk az, hogy elfogadjuk, amit Isten az Igében kijelentett. Abba álljunk bele, amit Ő elkészített, és akkor Ő a garancia arra, hogy meg fogunk állni, bármilyen nehéz idő következik. Ahogy az előbbi ének mondja: „Tiéd az ügy, Úr Krisztusunk…”. Nem mi akarunk valamit, amihez az Ő segítségét kérjük, hanem amit Ő akar, amit az Igében kijelent, azt fogadjuk el, és így bízhatunk, hogy az Ő ügye soha el nem veszhet”.

Bízhatunk, hogy Isten mindenek felett úr, és ha az Ő akaratát tesszük, elnyerjük az ígéretet, betöltjük a küldetésünket és célba vezet.

Lesznek nehézségek. De mi nem vagyunk meghátrálás [emberei], hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk. Mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő, eljő és nem késik.

2.) Testvéri közösség megerősítése

Az Úr úgy rendezte a hívő életünket, hogy közösségben éljünk. Egyedül nagyon nehéz, és hosszú távon szinte lehetetlen egyedül győztesen átmenni a háborúságokon. Nem szükséges felsorolnom, hány helyen beszél az Ige a közösség szükségességéről. Pl. 133. Zsoltár: Íme, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak! Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké! A Gyülekezet és a helyi gyülekezetek az Úr rendeléséből vannak. Amikor az Ige úgy beszél rólunk, mint nyájról, vagy mint testről, akkor a közösség fontosságát is hangsúlyozza.

A közösség ellen sátáni támadás van.

Egyrészt a helyi gyülekezeteken belül voltak már az apostoli időkben, és vannak most is viszályok, pártoskodások, szakadások. Most is vannak testvérek, akik megsértődnek, elhagyják a gyülekezetet.

Másrészt a mai világ egész szellemisége a közösségek ellen van. A Sátán az embereket magányossá akarja tenni, kiszakítani mindenféle közösségből. Gyökértelenné akarja tenni még úgy is, hogy sem családjának, sem népének a múltját ne ismerje. A személyes kapcsolatot mindinkább az on-line kapcsolat váltja fel, de helyettesíteni nem tudja. Az on-line világban az ember elszigetelődik, az nem igazi közösség. Egymás szemébe kell néznünk, érezni kell a másik kisugárzását, szíve-, lelke-, szelleme rezdüléseit.

Harmadrészt arra kell vigyáznunk, amire az Ige int is, Zsid 10,25: Összejöveteleinkről ne maradjunk el, mint némelyek szoktak, hanem annál inkább bátorítsuk egymást, mivel látjátok, hogy ama nap közelget. Nem jó és veszélyes, ha a testvérek közömbösek, el-elmaradoznak, vagy ide-oda járnak, és nem maradnak meg a saját közösségükben.

Azt olvastuk: annál inkább bátorítsuk egymást, mivel látjátok, hogy ama nap közelget. Szeretnénk bátorítani egymást, és kérni a ffi testvéreket, hogy bátorítsák, biztassák az egész gyülekezetet, a nőtestvéreket is, hogy közel az elragadtatás, és addigra el akar készíteni az Úr. Az elkészítésünk fontos színhelye a gyülekezet, ezért ne maradozzon el senki.

3.) Az imádság ereje

Az Úr Jézus azt mondta az utolsó idővel kapcsolatban:

Márk 13:33 Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő. Most csak az imádkozásról szólnék.

Az ima fontos egyéni, családi, gyülekezeti életünkben, de fontos az egész társadalom, az egész emberiség miatt is. A szellemvilágban az imákra óriási erők mozdultak meg.

A továbbiakban országunk, népünk iránti felelősségünkről szólok, mert nagy a baj egész Európában, az egész világon! Ezt a bajt emberek, politikusok nem tudják megoldani, mert mögötte szellemi hatalmasságok állnak, akik ellen csak az Úr képes fellépni. Ezért kell imádkoznunk

1Tim 2,1-5. Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért,² Királyokért és minden méltóságban levőkért, hogy csendes és nyugodalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességge l³ Mert ez jó és kedves dolog a mi megtartó Istenünk előtt, ⁴ Aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson. ⁵ Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.

Egy a közbenjáró, J. Kr., és amikor imádkozunk, Vele azonosulunk, munkatársai leszünk, és az Úr ezt elvárja tőlünk. Megmagyarázhatatlan, hogy miért vár az Úr a mi imáinkra, de így van.

Ézs 59:16 … álmélkodott, hogy nincsen közbenjáró.

(1) Az országok vezetői mögött szellemi hatalmasságok állnak. Ezt látjuk pl. Dánielnél, mikor egy dicsőséges mennyei lény jelent meg neki. Dán 10:12-13 És monda nekem: Ne félj Dániel: mert az első naptól fogva, hogy szívedet adtad megértésre és sanyargatásra a te Istened előtt, meghallgattattak a te beszédeid, és én a te beszédeid miatt jöttem. De Perzsiának fejedelme ellenem állott huszonegy napig, és íme Mihály, egyike az előkelő fejedelmeknek, eljöve segítségemre, és én ott maradék a perzsa királyoknál; Dán 10:20-21b És monda: Tudod-e, miért jöttem hozzád? És most visszatérek, hogy küzdjek a perzsa fejedelem ellen; és ha én kimegyek, íme Görögország fejedelme jő elő! … és senki sincsen, aki én velem tartana ezek ellenében, hanem csak Mihály a ti fejedelmetek. Nyilvánvaló, hogy egy mennyei angyallal szemben Perzsia és Görögország emberfejedelmének semmi esélye nincs. Ember nem tud ellenállni mennyei angyalnak egy percig sem, nemhogy 21 napig! A mai fejedelmek, vezetők mögött is szellemi hatalmak vannak, és ezeknek csak az Úr tud ellenállni.

Amikor Dániel el kezdett imádkozni, mennyei angyalok mozdultak meg a sötétség fejedelmei ellen, és nagy harc kezdődött a szellemvilágban.

(2) Emlékezzünk Ábrahámra és Sodomára! Ábrahám beszélt Istennel, imádkozott Sodomáért az igazak érdekében. Ha lett volna 10 igaz, Isten az egész városnak megkegyelmezett volna! Meg vagyok győződve, hogy ha országunkban van annyi igaz, ami megfelel Sodoma 10 igazának, akkor az Úr az egész országnak megkegyelmez. Különben nincs remény!

(3) Úgy van, mint Noé és Lót napjaiban volt. Luk 17:28-29 Hasonlóképpen, mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek. De amely napon kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett. Figyeljük meg, hiába van világjárvány, energiaválság, vágtató infláció, háború, az emberek továbbra is esznek, isznak, szórakoznak, adnak, vesznek, pénzt gyűjtenek, építenek, stb. Érzik az ítélet közeledtét, de nem térnek meg, hanem azon sóhajtoznak, azt várják, mikor kerül vissza a világ és a gazdaság „a rendes kerékvágásba”. Az Ige nem kell! Isten Szavára nem kíváncsiak. Politikusokat, politikai és gazdasági elemzőket hallgatnak, és hamisan reménykednek, miközben szórakoznak.

Egyetlen reménye van országunknak is: Ha vannak imádkozók, mint Ábrahám, és van az a bizonyos „10 igaz” hívő.

4.) A kegyesség látszata

Ez is az utolsó idők jellemzője. A héten kaptam levelet egy testvértől, akinek igen fáj, hogy a környékén lévő gyülekezetekben a hívők nem az Ige szerint gondolkodnak, hanem világ szerint. Nagyra értékelik a tudományt, a pszichológiai módszereket, és abban a szellemben állnak hozzá a felmerülő kérdésekhez. Ez a testvér azt írta, idézem: „nagy hitvédelmi munkát kell végezni, legalább akkorát, mint a reformáció idején, vagy az ősegyházban”. Válaszomban idéztem a 2Tim 3,5-öt is: Kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld! Az Ige nem hitvédelmi harcra buzdít az utolsó nehéz napok idején, hanem arra, hogy kerüljük azokat, akik hívőknek mondják magukat, de csak a kegyesség látszata van náluk. Az ilyeneket egyszerűen nem lehet meggyőzni! Szinte azt mondhatom, hogy Isten bocsátotta rájuk a tévelygést. Már nincs halló fülük és látó szemük.

Inkább magunkra kell vigyáznunk, ahogy az Ige írja: 2Pét 3:17-18 Ti azért szeretteim előre tudván ezt, őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygéseitől elragadtatva, a saját erősségetekből ki ne essetek; Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Neki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen.

5.) Vigyázzuk, hogy mivel foglalkozunk!

Arra gondolok, hogy a világból sokféle hatás ér minket. Természetesen foglalkoznunk kell a családunkkal, a mindennapi élettel járó feladatokkal, munkahelyi kérdésekkel. Bizonyos mértékig tájékozódnunk kell az országunk és a világ eseményeiről. Azonban nagyon fontos a mérték! Ha ezekkel túl sokat foglalkozunk, befolyásolja a lelki és a szellemi életünket. Ezen kívül elveszi az időnket az Igétől, hogy azt olvassuk, azon gondolkozzunk. Mert nem elég olvasni, a szívünkben kell forgatni ahhoz, hogy átjárjon és megváltoztasson. Bölccsé tegyen, felkészítsen és megerősítsen, az említett háborúságok elviselésére, mégpedig úgy, hogy szellemileg meggazdagodva, és Isten iránti hálával menjünk át azokon.

A beszédünk – mint Pétert is – elárulja, kivel járunk együtt, mivel foglalkozunk. Hiszen a szív teljességéből szól a száj. Az Ige azt mondja: Kol 3:16 Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak. Figyeljük? Kr. beszéde hálával tölti meg a szívünket. Ha a világ eseményeivel, a hírekkel, politikai elemzésekkel sokat foglalkozunk, az szomorúsággal, nyugtalansággal, keserűséggel, félelemmel, esetleg gyűlölettel tölt el.

De arra is figyelnünk kell, hogy az utolsó időben sok hamis tanítás üti fel a fejét. Ebből csak egyet említek meg, az úgynevezett

Hiper- vagy szuperkegyelemet

A világhálón és könyvekben is nagyon terjesztik. 2019-ben „Időszerű kérdések” sorozatban 6 alkalommal szóltam a hiper-kegyelem különböző megnyilvánulási formáiról. Azt tanítják, hogy Isten semmit nem vár el tőlünk, mivel Isten a szeretet, nagy a kegyelem. Még megtérés sem kell, mert ha bűnbánatról, bűnvallásról, a bűn elhagyásáról beszélünk, átcsúszunk a törvény talajára, és azzal csak akadályt teszünk az emberek elé. A bűnbánat, a megtérés hirdetése csak akadálya annak, hogy az emberek elfogadják a kegyelmet, amit J. Kr. felkínál. Ezt a hitetlenek, sőt néha a testvérek is szívesen hallgatják. Viszont nem szeretnek hallani a bűnről, bűnvallásról, a bűn elhagyásáról. Ha pl. idézzük az Ef 4:31-32-őt: Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt; Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett nektek, akkor azt mondják: Már megint a törvényt hirdetjük! Ennek az Igének és hasonlóaknak csak a végét szeretik hallani: Isten is a Krisztusban megengedett nektek.

Valaki a gyülekezetünkre is értve azt mondta: „imádkozunk, hogy minden drága testvérünk kijöjjön a törvény átka, igája alól, amiben csak nyomorogni és tönkremenni lehet.”

A hiperkegyelem legszélsőségesebb formája az, amikor nyíltan vagy burkoltan gondolják vagy hirdetik is, hogy a végén mindenki üdvözül, mert Isten szeretete és kegyelme nem engedheti meg, hogy egyetlen ember is elvesszen.

De mi az eredménye? Az emberek olyanok maradnak, amilyenek voltak, miközben azt gondolják, hogy ők szuperhívőkké lettek.

Olvasd Jakob Kroeker (Króker Jakab): Világhatalom és Isten Országa c. könyvének a 34. oldalát! Figyelmeztetés ez józanságra, engedelmességre, hogy ne keveredjünk össze a világgal!

Befejezem:

Azt kívánom, és azt kérem az Úrtól, hogy maradjunk abban a közösségben, helyi gyülekezetben, ahová az Úr helyezett, mert ott őriz meg, ott nevel, és ott akar eljuttatni az érett korra, hogy tudjuk az igazságot szeretetben követni. Tehát ne távozzunk el az Ige igazságától, de ezt ne haraggal, indulattal, hanem határozottan, de mégis szeretetben tudjuk képviselni a gyülekezeteinkben. Ef 4:14-15 Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, aki a fej, a Krisztusban. Ámen.